Hogyan lettem tőzsdetanonc?

Oké, kezdjük az elején. Mint a bemutatkozásomban is említettem, mindig is érdekelt a pénzügy. Ezért döntöttem úgy, hogy ezen a területen tanulok tovább. A Corvinuson töltött második félévben kezdett igazán érdekelni a tőzsde, amikor pénzügytanból és vállalati pénzügyekből többek között  részvényekről, kötvényekről, arbitrázsról és hasonlókról tanultunk. Mivel a tananyag nem merült el részletesen  a témában, nekiálltam az iskola könyvtárában szakirodalom után kutatni. Átrágtam magam néhány könyvön, keresgéltem az interneten, de igencsak elveszettnek éreztem magam. Jóformán azt sem tudtam, hol fogjak neki a keresésnek, mit keressek egyáltalán. A könyvek, amiket olvastam (Nicolas Darvastól, Jason Zweigtól többek között) érdekesek voltak, de nem segítettek elindulni. Egyáltalán hogy tudok én mondjuk egy részvényt venni? Milyen számlát kell nyitnom ehhez? Kérdések tömkelege cikázott át az  agyamon. Végül letettem arról, hogy a tőzsdén kereskedjek. Úgy gondoltam, majd olyan munkahelyet keresek magamnak, ahol közel kerülhetek a tűzhöz, és ott ellesem majd a tőzsdei kereskedés gyakorlati fortélyait.

Tavaly decemberben egyik este a Facebook feldobott egy hirdetést a hírfolyamomban. Gáli Viktor független tőzsdei kereskedő egyik bejegyzése jelent meg, ennek elolvasása után kezdtem követni az oldalát. Hetente párszor tőzsdei híreket, sztorikat posztolt, illetve hirdette tőzsdei tanfolyamait. “Ez nem az én pénztárcámnak való”, legyintettem akkor.

Idén júliusban Viktor pályázatot hirdetett – felajánlotta, hogy ingyenesen részt vehet  a háromlépcsős képzéssorozatán egy olyan fiatal, akit alkalmasnak talál arra, hogy trader váljon belőle. Ehhez nem kellett mást tenni, mint három kérdésre válaszolva egy bemutatkozást írni Neki, majd, ha megfelelőnek  találta azt, személyesen találkozni és beszélgetni vele.

Mivel úgy gondoltam, csak nyerhetek azzal, ha jelentkezem, el is küldtem bemutatkozásom Viktornak. A határidő lejárta után e-mailt kaptam, miszerint bekerültem a második körbe. Itt kezdtem úgy érezni, valójában van esélyem rá, hogy végül én legyek a pályázat nyertese.

A személyes találkozóra Budaörsön került sor, nagyjából másfél órán keresztül beszélgettünk – iskoláról, tervekről, látásmódról. Az első pár percben úgy izgultam, mint előtte talán csak egyszer életemben (a Kőbányai Zenei Stúdió felvételi vizsgáján). Még az állásinterjúimat is könnyebben vettem. Szerencsére Viktor igazán kellemes társaság, a hangulat hamar oldódott.

Amikor elköszöntünk, már egy sarokkal odébb azon gondolkodtam, nem voltam elég jó.  Pár logikai feladatot is kaptam a beszélgetés közben, ezeket nem sikerült megoldanom (itt visszatért az izgulásom), illetve úgy éreztem, a kapott kérdésekre felszínes válaszokat adtam, mintha nem ismerném saját magam, vagy nem tudnám, mit szeretnék magammal kezdeni az életben. Végül úgy voltam vele,  ezen már kár rágódni, tapasztalatnak viszont tökéletes volt.

Meg is lepődtem, amikor pár nappal később csörgött a telefonom, és Viktor közölte velem, hogy most már a legjobb 10 között játszom, de a munkáját segítő szakmai zsűri kérésére két feladatot kellene még teljesíteni – az első egy minta blogbejegyzés volt, a második pedig egy rövid, videós bemutatkozás a zsűri részére, hiszen ők nem találkoztak velünk élőben.

A blogbejegyzés sima ügy volt, a videó már kevésbé. Valamiért frusztrált és zavarba hozott, hogy ülök a szobámban és egy kamerával beszélgetek. A különböző vloggerek tevékenysége, akik sokszor az utcán, tömegben veszik fel videóikat, átértékelődött bennem.

Néhány nap elteltével ismét csörgött a telefonom, majd Viktor “ítéletet hirdetett”:

“A szakmai zsűri meghozta döntését, és az a helyzet, hogy sajnos…”
(itt már félig elfogadtam, hogy számomra eddig tartott a történet)
“… együtt kell dolgoznunk októbertől.”

Rég örültem másnak ugyanannyira, mint ennek a hírnek. Főleg annak fényében, hogy az elmúlt egy évben folyamatosan úgy éreztem, bármibe is fogok, végül nem azt az eredményt hozza, amit elvártam.

Ráadás, hogy a magas jelentkezői létszám miatt (kb. 700 fő) végül nem csak egy nyertest hirdettek, így csapatban tanulhatjuk meg, hogyan lehet valakiből sikeres tőzsdei kereskedő.

Persze tudom, hogy a tanfolyam csak egy része az útnak – mint mindent, ezt a szakmát is rengeteget kell gyakorolni, mire az ember elfogadhatóan űzi. Ám úgy érzem, ez a tanfolyam lesz az a biztos alap, amire már könnyű építkezni (egy házat sem lehet felhúzni a mocsárban, nem igaz? :D).

Október 11-én lesz az első közös találkozó Viktorral és a csapattársaimmal, illetve fog készülni rólunk néhány fotó is – ezekkel találkozhattok majd a honlapon. Rá egy nappal pedig kezdetét veszi az első tanfolyami hétvége.

A csapat mentorával, Gáli Viktorral

Köszönöm, hogy elolvastátok az első bejegyzésem, két hét múlva találkozunk!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük